A magyar nyelv jelene II.

 

Mikor és miért kezdődött ez az ellentét a hivatalos és a pályán kívülre szorult nyelvészek között?

Meg lehet ezt állapítani? Mert ha igen, nyilván meg lehet találni az okokat is.

 

    Kezdjük azzal, hogy egyre több hivatalos nyelvész szerint is, a magyar iskolákban a magyar gyerekeknek több mint egy évszázada rossz, tévedéseken, nyögvenyelős kerékbe tört magyarázatokon alapuló nyelvtant tanítanak, ami nem a nyelvet szolgája.

   Hanem bonyolultsága miatt inkább a szolgáivá teszi azokat akik jól megtanulják. Nem hagyja lélegzethez jutni ezt az ősi, igen jól kitalált harmonikus nyelvet - merevségével, logikátlan darabosságával inkább elnyomja a róla való gondolkodást, mint segíti.

    Akik így vélekednek azt mondják, anno minden néhány rossz döntéssel kezdődött és rögtön felvázolnak egy igen kemény, de logikus összeesküvés-elméletet!

 

    A rossz döntés meghozóját, állítják többen, persze erősen befolyásolta a kor szelleme. Ezért inkább a politikai érvekre hallgatott amikor a még éppen alakulóban lévő tudományos koncepciók közül kiválasztotta azt, amit a mai napig jól megtanítanak minden gyerekeknek a magyar iskolákban a magyar nyelvtanórákon. A kor szellemét, pedig egy jelmondat határozta meg, amely így hangzott:

 

    „Először szolgákká, majd németekké teszem őket”.

 

    Ezt a kijelentést állítólag II. József Magyar király tette nem sokkal trónra lépése után.

   II. József egyébkén elsősorban Osztrák császár volt, és csak másodsorban Magyar király. Ez a tény igen fontos lesz a későbbiek megértéséhez.

    Hogy ez a kijelentése valóban elhangzott e, vagy csak a rosszindulatú intrikusai terjesztették nem tudni, de tény – a Magyar nyelvről a saját vele foglalkozó tudománya innentől kezdve enyhén szólva is tiszteletlenül kezdett beszélni. Nézzünk erre egy példát. A Magyar Elektronikus könyvtár honlapján még napjainkban, 2012-ben is hivatalos álláspontként, ilyen és ehhez hasonló dolgokat olvashatunk a magyar nyelvről:

 

  RévaiMiklósmunkásságával – ésaz1799-benAntiquitatescímenmegjelentművébenmegkezdődöttnyelvünkrendszeresnyelvtaniéstörténetivizsgálata.

  Elmondható tehát, hogy azt a hatalmas változást, amelyen a vizsgált korban nyelvünk átment, szorosan követte a nyelvtudomány különböző területein mutatkozó fellendülés is. Ennek a ténynek is felbecsülhetetlen szerepe van abban, hogy ma magyarul és művelten tudunk anyanyelvünkön szólni.”

 

    Hihetetlen, de ez a néhány sor azt sugallja, hogyha nem lettek volna nyelvtanunk magasan -képzett, időt és energiát nem sajnáló megszerkesztői, ma nem tudnánk magyarul, anyanyelvünkön művelten megszólalni!

 

    Van még nép a földön aki ennél tiszteletlenebbül áll saját anyanyelvéhez? Ne gondolkodjanak rajta. Nincs!

   Mert nézzük e sorokat reálisan: hoztak ők egyetlen új szabályt is a beszélt nyelvvel kapcsolatban? Volt vajon író, költő, szónok aki mielőtt sorait papírra vetette, vagy elmondta volna, az akadémiai irányelveket tanulmányozta hogy szinkronban legyen, lépést tartson nyelvtanunk állítólagos robbanásszerű fejlődésével. Mert valljuk be, magának a beszélt nyelvnek a befolyásolására bármely kor akadémiájának körülbelül annyi esélye van, mint egy hangyának hatni egy száguldó vonatra. Főleg egy olyan korban amikor az emberek nagy része, még írni olvasni sem tudott. Igaz ami igaz, az akadémia valóban megpróbálta jól, vagy rosszabbul a nyelvtani szabályokat írásban is lefektetni, érdemeiket nyelvünk fejlődésében mégis, ehhez az egyszerű tényhez képest túlságosan elévülhetetlennek érezték.

   Fontos tény még ezzel kapcsolatban, hogy nyelvtanunk mai formájának megalkotói, kapaszkodjanak meg, nagyobb részben nem magyar anyanyelvű emberek voltak! Tanulmányokat írtak és döntéseket hoztak a magyar nyelvel, a magyar nyelvtannal kapcsolatban, s persze amikor sikerült végre megtanulniuk rendesen magyarul, úgy érezték: most már talán alkalmas ez a nyelv is arra hogy kultúrember megszólaljon rajta. Azt hiszem arroganciájuk egyik oka nyilvánvalóan inkább ez lehetett. Ráadásul ha tovább megyünk és szembesülünk néhány égbekiáltó baklövésükkel, inkább azt látjuk, néha úgy munkálkodtak a magyar nyelvtudomány „érdekében”, mint elefánt a porcelánboltban. Valami mégis, szorgos munkálkodásuk ellenére is megóvta ezt a nyelvet az enyészettől. Mert ha megvizsgáljuk a fennmaradt nyomokat, elénk tárul egy nyílegyenes gondolatmenet, ami szerint az akadémia igazi célja ebben a korszakban sajnos nem az volt, hogy ezt a nyelvet megóvja bármitől.

   Döntéseiket titkos politikai lépések motiválták, és ezt teljesen elrejteni természetesen nem tudták. Ha lépésről lépésre megvizsgáljuk döntéseiket, cselekedeteiket nyilvánvalóvá válik, hogy azért beszéltek ilyen lekezelően erről a nyelvről a nyelvtudomány életre hívásának első pillanatától kezdve, mert a titkos feladatuk nem az volt, hogy ennek a nyelvnek az értékeit óvják, valódi múltját felfedjék hanem az, hogy a modern tudomány eszközeit is igénybe véve, eltöröljék a magyarok rebellis, lázadó hajlamát, ha másként nem megy, a nyelvükkel együtt!

De vajon mi volt az az ok, amiről a mai napig alig beszélnek nyelvtudósaink, és ami miatt e nyelv, mégis erősebbnek bizonyult, s máig fennmaradt minden ellenkező irányú törekvés ellenére?

 

Tovább a folytatásra >>>

<<< Vissza a főoldalra

 

Oldal: A magyar nyelv jelene II.
A MAGYAR NYELV MINT ÚTIKÖNYV AZ ÉLET NEVŰ TÚRÁHOZ - © 2008 - 2024 - utikonyv.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat