Miről is szól tulajdonképpen az Útikönyv:
Dióhéjban, „A MAGYAR NYELV MINT ÚTIKÖNYV AZ ÉLET NEVŰ TÚRÁHOZ” című könyv arról szól, hogy a magyar nyelv és a hozzá tartozó ősi írás nyilvánvalóan egy gondosan megszerkesztett ősi, mégis hihetetlenül fejlettnek látszó rendszer szerint felépített nyelv és szorosan hozzá tartozó írás, ami kizárt hogy a makogásból fejlődött, jött létre!
A bizonyíték erre a szavak és jelek réteges jelentései mögött lévő ma is érthető mély szellemmel megáldott rendszer, aminek az utalásai egyes esetekben napjaink felfedezéseivel vetekszenek. Nem is csoda hogy eddig nem vette észre senki, vagy aki észrevette nem vette elég komolyan, – hiszen az iskolákban azt tanítják, hogy az emberiség lineárisan fejlődött egészen a mai evolúció csúcsán lévő modern emberig. A magyar nyelv és a hozzá tartozó írás pedig ha a mélyére nézünk, magával a létével cáfolja mindezt!
Miért és hogyan?
Rendszerek a legritkább esetben jönnek létre véletlenül. Főleg olyan rendszerek amiknek jól követhető kezdetük, felépítményük van. A magyar nyelvben és hozzá tartozó írásban pedig egy jól követhető, útikönyv szerű rendszer van, – mondhatnánk úgy is hogy elrejtve, de ez így nem igaz. – Mert a rendszer nyilvánvaló! Feltárulkozik bárki előtt akit érdekel és veszi a fáradságot, hogy megértse.