A Magyar nyelv jelene III. (És hogyan jutott idáig?)

 

 1862-ben megjelent egy könyv „Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára” címmel, amit az akkori akadémia természetesen minden eszközzel megpróbált ellehetetleníteni. E könyv többek között említést tesz arról, hogy nyelünk legősibb rétege nem szavakból áll, hanem szavak lehetőségeiből. Lehetőségekből melyek szavakká válhatnak. Ezt a rövid magukban is értelmes, két, három betűből álló, általában egy szótagos szógyökök teszik lehetővé, melyekből a szavainkat összerakjuk, s melyeknek a variációs lehetősége szinte végtelen. Az iskolákban tanított, máig fennmaradt hibás nyelvtani koncepció, már a szótagolásnál elkezdődik! Nézzük meg miért:

 

Szó – ta – go – lás. Ezt így tanítják az iskolában.

 

Szó – tag – o – lás. Szemmel láthatóan ez a helyes!

 

 Hiszen nyilvánvaló, hogy a második variáció bontja valóban szó – tag – ok – ra, szótövekre szavainkat. Egy ilyen nyilvánvaló tévedésen, csak úgy csúszhatott át az azt megalkotó elme, gondolhatjuk jogosan, hogy nem tudott rendesen magyarul!

 De ha a igazán a mélyére nézünk a dolgoknak, látni fogjuk, hogy nem a tudatlanság, vagy a felszínesség, hanem súlyos tudományos koncepció volt a döntés mögött, ami a hibás szótagolás alkalmazása mellett döntött. Mert az egész apróságnak tűnik, de ha valóban megismerjük szótöveiket, az végzetes csapást mér az egész áltudományos humbugra, amit elsősorban császári kémek és cselszövők, és csak másodsorban tudósok hoztak létre. Mert tudósok voltak ők, de tudományukat nem tudományos, hanem politikai célok érdekében használták fel. Több évszázados titkokról lebben fel a fátyol amikor látni fogjuk, itt valódi krimibe fordulnak át a dolgok.

S ha már itt tartunk, ejtsünk néhány szót a főszereplőkről:

A magyar nyelvtan mai formájának első számú megteremtője Hunfalvy Pál aki eredetileg felső-Magyarországról származó szepesi születésű német volt, igazi neve: Paul Hunsdorfer. 1841-ben a Magyar Tudományos Akadémia felvette tagjai közé, nevét ekkor magyarosította. 1851-ben már az akadémiai főkönyvtárosát tisztelhettük benne. Ennél följebb az akadémián nem kerülhetett, ezért itt is maradt, egészen 1891-ben bekövetkezett haláláig. Hunfalvy a Bach-korszakban került hatalmi pozícióba, és már kortársai között sem aratott osztatlan sikert munkássága.

Sokak szerint, (például Arany János) mindvégig osztrák érdekeket szolgált. Néhányan egyenesen az osztrák titkosszolgálat meghosszabbított kezét látták benne.

Mint az Akadémia szellemi vezére, első számú szószólója és támogatója volt annak a gondolatnak, hogy a magyar és a finn nyelv külön nyelvcsoportot alkotnak. Aki ezzel a „Hunfalvy-féle dogmával” szembe mert szállni, az a Magyar tudományos Akadémián, szinte biztosan nem kapott munkát! Sajnos több magyar nyelvtudósunk, még az országot is kénytelen volt elhagyni a hivatalos hatalommal szemben álló rebellis elméletei miatt.

 Hunsdorfer hatalmi szóval, rokonainkként meghatározott néhány nyelvet, másokat meg, még ha ugyanezen elvek szerint rokonnak is lehetne tekinteni őket, kitagadott – nem kis részlehajlással kezelve az ügyet.

A következő, égbekiáltó csalása az volt, hogy nem csak elvetette, – egyenesen üldözte a „Czuczor Fogarasi” -féle szógyökerek tanát! Elmondása szerint erre azért volt szükség, mert ez az elmélet TUDOMÁNYTALAN! Helyette a következő, szerinte ésszerű munkatervet javasolta:

 

„Szorosan választja el a magyar nyelv anyagát az idegen nyelvekből felvett anyagától, s ha azt gyökeréig tudja is fejtegetni, emezt minden szóelemzés nélkül hozza fel.

Azon eredeti nyelvanyagot, mely ismeretes forrásokból ered, úgy adja elő, hogy ha melléje más nyelvek szavai tétetnek, a közös forrás kitűnjék.

Az ismeretlen forrásokból eredő nyelvanyagot pedig csak úgy elemezze, ha azt a rokon nyelvek segítségével teheti; különben nem biztos az önkénytől, mely visszásságra vezet.

 

Azért vesse is el egészen a képzelt szógyökerek tanát, mivel eddig a tudomány tekintélyét nem bírja.”

 

 Nos ez a teljesen „érthető és világos” koncepció lett az irányelv. – Persze összehasonlítást csak a Hunfalvy által tetszőlegesen kiválasztott rokonnyelvekkel lehetett végezni; – Az eredményt ismerjük. – Hát, természetesen, nem sok alapszavunk maradt. Aki már akkor értette Hunfalvy logikáját, természetesen nem csodálkozott rajta!

„A képzelt szógyökerekről” szóló tanokat elvetették, Hunfalvy szerint az akadémia nagyot hibázott amikor egyáltalán megrendelte az ez irányú kutatásokat. (Ez természetesen még Hunsdorfer úr beiktatása előtt történt.) Pedig érdekes módon mai szemmel, szinte ez volt az egyetlen igazi pillanata a kor tudományos életének. Az összehasonlítás, és a hitelesség kedvéért nemsokára önök elé tárjuk ezt a koncepciót is, de előtte egy kérdés:

 

Vajon miért?

 Mire jó tudományosnak minősíteni és támogatni olyan dolgokat, amik első ránézésre is badarságnak tűnnek, és üldözni ellehetetleníteni olyanokat, amik teljesen logikusak, és egyértelműek? Csak egyszerűen butaságból? Gondolhatnánk azt is, ha nem lenne ebben a támogatásban és ellehetetlenítésben súlyos és követhető logika!

Mert sajnos a jelmondat ki lett adva:

„Először szolgákká, majd németekké teszem őket”

 

 És valljuk be, logikus hogy könnyebben lesz szolga az a nép, amelynek már ősei is szolgák voltak. Könnyebben veszti el identitását, hagyja el nyelvét, ha azt gondolja róla értéktelen. Hunfalvy koncepciója minden kétséget kizáróan zseniális, ha ismerjük az indítékait. Keresett a pozícióhoz, melybe királya hajtani akarta a népét, egy hozzá méltó rokonságot, a többi lehetőség kapuját pedig bezárta, – hatalmi szóval nem engedte, tiltotta, hogy tudósaink másfelé forduljanak. Kutatásai, elméletei jól követhető irányt mutattak!

 Például 1855-ban francia ás angol régészek, közöttük Henry Rawlinson, sumer-asszír kétnyelvű táblákat fedez fel a közel-keleten. 1856-ban Julius Oppert, megkezdte a nyelvészeti kutatást, bizonyítást a táblákkal kapcsolatban, és húsz éven keresztül ismételten és nyomatékosan mutat rá arra, hogy a legősibb ékírásos nyelv a sumer, rokonnyelv a finnel, törökkel és magyarral! Az első egynyelvű sumer szöveget az angol Archibald Sayce fejti meg, és a rövid szöveg nyelvtani elemzését is megadja. 1873-ban Francois Lenormant teszi közzé az első sumer nyelvtant, amelyben bizonyítja sumer és az ural-altaji nyelvek rokonságát.

 Mialatt a nyugati ékírásszakértők első nemzedéke arról beszél, hogy a magyar és a hasonló ragozó nyelvek rokoni kapcsolatban állnak a sumerral, a magyar tudományos élet látszólag a füle botját sem mozdítja.

 Nemhogy nem csatlakozik, de el is határolja magát az ilyen irányú kutatásoktól. Fennmaradt jegyzetekből, levelezésekből tudni lehet, hogy ezek a tárgyilagos nyugati nyelvészek többször kértek segítséget magyar tudósoktól, az akadémiától!

 Vajon mi oka van egy nép tudós elitjének arra, hogy elutasítsa a hívó szót amikor azt mondják róla: Itt van az írás, a kultúra és tudomány kialakulásának bölcsője. Ezt a bölcsőt a ti nyelvrokonaitok, talán őseitek ringatták. Gyertek! Segítsetek felderíteni mindezt!

 Az ok, amiért nem csatlakozhattak magyar nyelvészek ehhez a kutatáshoz, a jelmondat! Ami akkor már több mint fél évszázada ki lett adva, és az 1848-as forradalom leverése után még tovább erősödött a szelleme! Hunfalvy pedig jó katonaként hajtotta végre küldetését!

 

 Először szolgákká kell tenni őket, s ha már azok, örömmel válnak németekké.

 

 Röviden összefoglalva: Egy asszimilációs kísérletet hajtottak végre a rebellis országrész lázadásra hajlamos lakóin, – az éppen akkoriban ébredező modern tudomány módszereinek igénybevételével. A Magyar Tudományos Akadémia szellemi vezére, mint a kísérlet levezénylője ezért nem vette, (nem vehette!) komolyan az olyan irányú kutatásokat amik esetleg hátráltatnák az asszimilációra kidolgozott irányelveiket; – Sőt nyíltan elleneznie kellett azt! Meg is tette! Majd mondandóját „un. tudományos” érvekkel alátámasztotta. A közvetlen környezete pedig miközben hallgatta csak egyre pirult, – egy másik része pedig csak nyelt.

 

 Példa erre, hogy Hunfalvy 1875-ben elismerő levelet ír Francois Lenormant-nak a munkásságáról. Majd kifejti, hogy nem akar már, (mintha valaha akart volna), a sumer-ural-altaji rokonsággal foglalkozni, mert mindenáron a finn, északi vonalat kell előtérbe helyezni.

 A miértre már tudjuk a választ. Hiszen ugyanezen okból nyilvánította tudománytalanná a Czuczor Fogarasi-féle szógyök szótárt is. Egyértelműen nem akarta, hogy a magyarok megismerjék saját nyelvük szerkezeti szépségeit, előnyeit, rokonait ősiségét. Az ő érdekeik szerint még attól is el kellene venni a kedvüket, hogy beszéljenek rajta. Ezért kellett eltitkolni a magyarok elől a nyelvük gyökrendszerét is, mert azon keresztül válik láthatóvá nyelvük lélegzetelállítóan rugalmas és logikus szóalkotó rendszere. Mely biztosítja bizonyos kereteken belül a megváltoztat-hatatlanságot, – hogy meg tudja őrizni a belé plántált évezredes szellemiséget, – (amiről Hunfalvy és kortársai még mit sem tudtak), – másik oldalról viszont amiről már nagyon is tudtak, de ami messze érdekeik ellen volt, – hogy minden kétséget kizárólag meg lehet vele állapítani a szavak eredetét. A más népekkel való átadás átvételének irányát.

Folytatódik a Magyar nyelv mint útikönyv című könyvben.

 

Akit egyébként bővebben érdekelnek az itt leírtak, olvassa el Varga Csaba „A Kőkor élő nyelve” című könyvét, melynek a végén egy 1862-ben megjelent és azóta félretett, Czuczor Gergely (1800-1866) és Fogarasi János (1801-1878) által készített és szerkesztett szógyökszótár is található, vagy keresse Dr. Marácz László „Szentkatolnai Bálint Gábor igazsága” címűmunkáját, melyeket nagy haszonnal forgattunk mi is, és forrásunkként szolgáltak, amikor ismertettük önökkel a magyar nyelv és a modern nyelvészet kapcsolatrendszerét. Czuczor és Fogarasi szóbokor-elméletét.

Részlet a teljesség igénye nélkül a Magyar nyelv mint útikönyv című könyvből.

 

Vissza a főoldalra

 

Oldal: A Magyar nyelv jelene III.
A MAGYAR NYELV MINT ÚTIKÖNYV AZ ÉLET NEVŰ TÚRÁHOZ - © 2008 - 2024 - utikonyv.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat