Ősi magyar áldás
"Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed
Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet
Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak
És legyen áldott támasz karod
a segítségre szorulóknak
Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak
Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek
Légy Te áldott találkozás,
Minden Téged keresőnek
Legyen áldott immár, minden
Hibád, bűnöd, vétked
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret Téged!
Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben
Örömben, bánatban
Bűnök közti kísértésben
Őrizze meg tisztaságod
Őrizze meg kedvességed
Őrizzen meg Önmagadnak,
És a Téged szeretőknek!