Mi az alapvető különbség a ma használatos ÁBC, és az ősi magyar írás, a rovás ÁBC között?

 

Tömören megfogalmazva csak annyi, hogy a ma használatos írás, szinte csak az anyagot, az anyagi szükségleteket szolgálja – és ezzel persze az anyagi szükségletek kielégítése felé tereli a vele foglalkozó embert; – a ma rovás ÁBC-nek nevezett jelkészlet viszont amellett hogy teljes mértékben kielégíti az anyag felé való törekvést is, a misztikát és a transzcendenciát szolgálja, és a vele való foglalkozás, (a vele való társulás) lehetőséget biztosít arra, hogy kapcsolatba lépjünk a lelkünkkel, és rajta keresztül persze IS-TENNEL is!

 

És hogy miért? – Hát azért mert akik létrehozták valaha a ma rovásírásnak hívott rendszert, azok egyetlen vonalat nem húztak véletlenül. Az egyetlen és eredeti céljuk éppen az volt, hogy az ember, kapcsolatban maradjon az ŐS-EREDETI szándékkal, ami megteremtette őt!

 

Ezzel szemben mi volt a ma használatos ÁBC kitalálóinak a célja?

Nos ők jól, vagy rosszabbul, lemásoltak egy rendszert, amit nem értettek. Ugye tudjuk hogy a ma használatos latin ÁBC, az Etruszk ÁBC átvétele, az ősi jelek újraértelmezése, aminek az egyetlen célja, hogy az ember a gondolatait meg tudja örökíteni, le tudja jegyezni, hogy ne vesszenek el, vagy hogy tovább tudja adni a többi embernek a lejegyzett hangcsoportokon keresztül – esetleg írásban erősítsen meg szóbeli megállapodásokat – és akkor ebben benne van az összes anyagi szükséglethez kapcsolódó írásforma – a könyvírástól a különböző szerződéseken keresztül, a levélváltásokon át, a pénzverésig. – És hogy hol van ebből a lélekkel való kapcsolat, a transzcendencia? – Persze lehet könyveket írni IS-TEN-RŐL ezekkel a latin jelekkel is, de jól láthatóan ezeket a jeleket nem arra találták ki, hogy bárki kapcsolatba lépjen a világot vezérlő magasabb eszmékkel, a lelkével, vagy IS-TEN-NEL.

 

Ezzel szemben a rovás ÁBC, egy olyan összetett JEL-REND-SZER, JEL-KÉSZLET, aminek a használata, egyben bevezetés a létezés misztériumaiba. Minden jel, jelez a használója felé egy minőséget, miközben az ember megtanulja – persze ha kellően beavatott a tanítója – leckét kap a világ teremtéséből, – és persze a vele való kapcsolat beavat minket a létezés legnagyobb, legmélyebb titkaiba!

 

Nos nem kevesebbet, mint ezt vesztettük el olyan ezer esztendővel ezelőtt, amikor elődeink politikai nyomásra áttértek a ma használatos betűkészlet használatára! – Hogy kinek és miért volt útjában ősi örökségünk? – Erre azt hiszem az ősi és a ma használatos két jelkészlet közötti alapvető különbségnél semmi nem ad alaposabb magyarázatot!

 

Az önző, anyagelvű, anyagközpontú gondolkodás – önzésből, hatalomvágyból és irigységből, – kiszorította a magasabb rendű, de SZERETET-TELJESEBB, és ezáltal engedékenyebb, légiesebb, a lélek és IS-TEN felé mutató szellemiséget.

 

Ugye tudjuk, hogy a Római típusú kereszténység felvételéhez kapcsolható a ma használatos ábécénk átvétele, amit jó hatszáz éves küzdelem árán sikerült csak úgy kibővíteni, összetákolni, hogy végre alkalmas legyen – úgy-ahogy, a magyarul való gondolkodás lejegyzésére. Ez persze egy jól látható törést is eredményezett a Magyar lélekben, a Magyar szellemiségben!

 

Hiszen mi történik itt majd ezer éve? Azt hajtogatják, bizonygatják nekünk – az egykor büszke MAG, a tudás népének, – hogy mi nem lehetünk csak más népek szavainak, kultúrájának a kölcsönvevői, majdnemhogy ellopói, hiszen ők hozták el nekünk a nagy sötétségünk közepette a fényt. Holott pont akik ezt hajtogatják, kultúrátlanítanak minket nap mint nap!

 

Azt hiszem teljesen egyértelmű, hogy Róma felelős a Magyar Őskultúra felszámolásáért, eltüntetéséért, hiszen mi másért kellene pont az ő jelkészletüket, ábécéjüket használnunk. A Vatikáni módszereket ismerjük, hiszen nem egy kultúrát söpörtek el Krisztus nevében a föld színéről.

 

A Magyar Őskultúrának ezért a mai politikai helyzetben csak egy reménye lehet a feltámadásra. Az hogy a Római egyház, végre elkezd valóban Krisztus szellemiségéhez méltóan cselekedni, és elégtételt ad azoknak, akiket önző anyagi és világi célok elérése miatt leigázott és megnyomorított! (Őszintén. Van erre remény? Ha összefogunk, igen van!)

 

Mert a SZER-ETET vallását nekünk a MAG népének nem kellett elhozni, főleg nem úgy ahogy ők vitték azt körbe a világon! – Hiszen itt valaha minden ember tudta, hogy a SZER-ETET, tehát épít, táplál, nevel! Ezért nevezzük IS-TEN szolgáját a mai napig SZER-ZETESNEK, aki SZER-TARTÁST vezethet, ezért amikor SZER-ZŐDÜNK akkor szó szerint megállapodunk, a SZER törvénye szerint. Ezek Ősi Pogány elnevezések! Az iskolában a gyermekeinknek mégis azt tanítják, hogy eljött a művelt nyugat, és elhozta nekünk barbároknak a szeretet vallását.

 

Jöttek, elvették a kultúránkat, írásunkat, műveltségünket, kiirtották a tanítóinkat, és mi voltunk a tanulatlan rendzavaró Pogányok...

 

Meddig még...?

Juhász Zsolt            Vissza a főoldalra

---

 

Oldal: A rovás ÁBC lelke...
A MAGYAR NYELV MINT ÚTIKÖNYV AZ ÉLET NEVŰ TÚRÁHOZ - © 2008 - 2024 - utikonyv.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat